Néhány napja a szombathelyi Cafe Frei-ben ücsörögtem és böngésztem a kávélapot, amikor megakadt a szemem a beduin kávén. Emlékek törtek fel bennem ahogy a szót forgattam magamban. Az én beduin barátaim. Természetesen ezt a kávét rendeltem és miközben Pálfi Andrással kiállításom időpontját és feltételeit tárgyaltuk, a pincérlány felszolgált.
Egy darabig szemezgettem a kávéval ahogy az üzletvezetőt hallgattam, majd lassan a kis csésze felé nyúltam, hogy kitöltsem magamnak. András ekkor félbeszakította mondandóját és így szólt: -Várj még egy kicsit hadd ülepedjen, különben zaccot iszol.
Nevettem magamban magamon, úgy viselkedtem, mint aki még soha nem ivott beduin kávét, pedig nem is egyszer volt ilyen. Az első volt a legemlékezetesebb. Izraelben a helyi zsidó farmereknek általában helyi beduin napszámosaik vannak, mellesleg gyakran nagyon jó, szinte baráti a kapcsolat közöttük. Így ismerkedtem meg én is Mohamed családjával. Gyümölcsszedésre jöttek rendszeresen én pedig a traktort vezettem akkoriban a Golán fennsík csodás lejtőin.
Kicsit bohócnak éreztem magam Mohamed ünneplőjében, de ő éppen megtisztelni szándékozott engem ilyen módon. Jobbról-balról egy-egy lánya.
Egy kora reggeli napon, mikor még csak szürkült, de mi már kint voltunk a mangó földön, akkor kínáltak meg kávéval. Úgy estem neki, mint ahogy általában a Nescafé-t iszom, cukrot bele, megkavarom és már csúszik is le. Mohamed szólt, hogy ne keverjem fel, várjak még vele egy kicsit- azaz így utólag feltételezem ezt mondhatta, erre lehetett következtetni gesztusaiból-, de mivel ezt arabul tette, így nem értettem. Az első korty sűrű, forró, tömény zacc volt. Az illem úgy kívánta, hogy jelenlétükben ne köpjek egy csúnyát (szépet meg nem lehet), így inkább lenyeltem. Próbáltam ezt úgy tenni, hogy arcom ne árulja el a rosszullét látszatát. Sőt, hogy biztosra menjek, a "barátság alapkövének letétele" érdekében még jeleztem a hüvelykujjam felfelé mutatásával is hogy jó a kávé: -good coffee!
Aztán figyeltem ahogy ők isszák: várnak, majd lassan kortyolják lötykölés nélkül, a végén pedig a pohár alján maradt zaccot - ami közel egyharmada a pohár tartalmának- pedig egy gyors mozdulattal kiöntik.
A család néhány tagjával, közvetlen jobbomon Hemda.
Szinte ceremónikus ahogy a földön ülve, nyílt tűzön főzik réz kannában a kávéjukat.
Ahogy teltek a hónapok, majd az évszakok, jól összebarátkoztunk, összejártunk.Többször voltam otthonukban, elmentünk együtt étterembe (vidéki arab étterembe) stb. Hithű muzulmánok, boldog, viszonylag elégedett emberek és nem panaszkodtak soha. Mohamed és Hemda (-az asszony) 8 értelmes gyereket nevel fel. Tiszteletben tartottam a vallásukat, ahogy ők is az enyémet. Olyan jó barátok lettünk, hogy amikor már nem Izraelben éltem akkor is küldtek Karácsonyra ajándékot.
Úgy érzem, tartozom nekik egy képpel, ami talán nem konkrétan őket ábrázolja, de mégis kötődik a beduin néphez és kultúrájához.
Beduin kávé
olaj vásznon:40x50 cm
