Egy művész emlékirataiból

…ezt a címet is adhatnám ennek a bejegyzésnek. Talán némely szigorú kritikusom számon kéri rajtam milyen alapon nevezem magam művésznek. erről egy barátom jut eszembe, akit Új Zélandon ismertem meg és ő már sikeres, befutott festő volt. Az ő értelmezését tettem magamévá a művészi titulust illetően. Így szólt: „Festesz? Van benned alkotási vágy? Van ihleted megosztani valód? Szeretsz és akarsz is festeni? Akkor festő vagy, művész vagy. A művészet belülről fakad, a lélekből…” és még hasonlókat mondott. Azóta bátran vállalom magam festőnek, ha úgy tetszik, művésznek. szerintem nem önteltségből, hanem meggyőződésből.

Ami a cím másik felét illeti, az emlékiratot, ezzel az útinaplóimra utalok, melyeket az évek folyamán folyamatosan írogattam, és amikből a jövőben valószínűleg többször is meg fogok osztani gondolatokat, élményeket. 

Néha a legváratlanabb pillanatokban, élethelyzetekben villannak fel a múltból emlékek, élmények, képek, illatok, helyszínek, arcok és jó ezeket megosztani másokkal. Olyankor egy kicsit én is újra átélem azokat. -

  Az utolsó ilyen „bevillanásom” az óceán volt zúgásával, illatával, szikláival. Tizenévesen- szegény családból származva- csak álmodoztam, hogy láthassam egyszer a tengert. Az óceánt elképzelni sem bírtam. De betelni (részben) csak akkor tudok vele, ha lefestem.

Bay of Islands lll, N. Z.

olaj vásznon: 67x91cm