Volt idő, mikor senkinek sem tanácsoltam az olyan típusú utazást, amit én folytattam. Úgy találtam, olyan, mint a drog az ember függőjévé válik, és nehezen tudja abbahagyni. De magamból indultam ki, és másnál talán nem így működik.
A lényeg, hogy rajongtam új helyekre menni, ott eltölteni egy kis időt, néha pár napot, néha fél évet, majd tovább állni. Fel akartam fedezni az egész világot. Sok időt töltöttem a tengerparton. Volt, hogy az óceán partján béreltem szállást, és minden reggel lejártam csak úgy... Sétálni, ücsörögni, elmélkedni az élet dolgairól. Sokat fotóztam a hullámokat. A partot, a sziklákat, próbáltam jól az emlékezetembe vésni, ha lehet egy életre.
Általában csak rövid időre jöttem haza Magyarországra, és kis idő múlva már újra mehetnékem volt. Élveztem a kozmopolita életet, és közben igyekeztem megmaradni embernek.
Embernek, aki nem merül el a drogokban és egyéb függőségekben, mint környezetemben oly sokan. De érdekli az adott nép kultúrája, történelme, földrajza. Szerettem ismerkedni a helyiekkel, ellátogatni otthonaikba, megismerni életkörülményeiket, szokásaikat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése